2011 12 03 . JENCARLOS - UN NUEVO DÍA koncertturné első állomása Miamiban

Jencarlos Canela Mexikóba látogat

http://cineinformacion.blogspot.com/2011/11/jencarlos-canela-visita-mexico.html?spref=tw

Fordította: Janó Zsuzsanna

Jencarlos Canela Mexikóba látogat

november 2o- án és 21- én a Camila együttes különleges vendégeként mutatkozik be az Auditorio Nacionalban.

2011 November

Írta: Liz Gil @lizgil

A kubai-amerikai származású színész-énekest, Jencarlos Canelát hívta meg vendégénekesnek a Camila együttes, a november 2o-án és 21- én az Auditorio Nationalban megtartandó koncertjeire.

Jencarlos Canela, bár csak 23 éves, de már több mint 110, nagy sikerű, a nemzetközi színvonalnak is megfelelő koncertet tudhat maga mögött. Koncertezett többek között Kanadában, a Dominikai Köztársaságban, Panamában, Puerto Ricóban, az USA-ban a Francia szigeteken, mint Martiniguen, Guyanan, Guadeloupen, Új-Kaledónián.

Lehetőségünk nyílt a hazánkban tett első látogatása alkalmából egy nagyon kellemes beszélgetést folytatni vele.

Életed melyik pillanatában tudatosult benned, hogy ennek szeretnéd szentelni az életed?

Jencarlos Canela: „Hétéves koromban, hat évesen írtam az első dalomat, persze borzalmas volt. Apám szeretett dalokat írni, és úgy nőttem fel, hogy láttam, hogy más művészeknek ír, én is megpróbáltam és együtt elkezdtünk írni. Hétévesen azt mondtam az apámnak, hogy szeretnék a decemberi, nálunk rendezett családi ünnepségen, ahová sok barát és családtag eljön, énekelni. Elkezdtek nevetni, de kijelentettem, hogy ez az igazság. Vettek nekem néhány lemezt, és elkezdtem hajnali 3- ig számokat hallgatni. Már mindenki azt mondta, „Hallgass már el, és kapcsold ki a zenét!.”, de én csak hallgattam, hallgattam a zenét, míg eljött az ünnepség napja, mintegy 2oo-25o ember volt jelen, barátok, családtagok, mindenki.”

„Az ünnepség előtt egy nappal már abban a ruhában aludtam, amiben énekelni akartam, annyira be voltam zsongva, a zakóban, amit az anyu vett nekem, meg a kék kihajtott gallérú ingben aludtam, mozdulatlanul teljesen átszellemülten. Amikor reggel felébredtem az anyukám azt mondta, hogy vegyem le a ruhát, mert ki kell mosni, az ünnepség csak aznap este lesz. De én azt mondtam: NEM! Kényszerítettek, hogy vessem le, hogy kimossák és kivasalják. És elérkezett az ünnepség, és ahogy ott abban a pillanatban énekeltem, valami mélyen belül történt, mert azt mondtam:” Én ezt akarom csinálni az egész hátralevő életemben. Amikor aznap este lefeküdtem, nem tudtam aludni, annyira lelkes voltam, szerettem volna felkelni, és újra elkezdeni az előadásomat.”

Mit mondtak az előadásodról?

Jencarlos Canela: „Az emberek elkezdtek énekelni, meg táncolni, természetesen, mert a családom volt a közönség. Hogy az előadásom milyen tetszést aratott, nem tudom, de amikor láttam, hogy vannak dalok melyeket tudtak, és amint láttam őket táncolni és énekelni, egyszerűen tudtam, ez az ami tetszik nekem. 7 éves voltam, és a szüleim azt mondták nekem, majd kiderül, mi lesz.”

„Zongora, gitár és ütős hangszer órákra vittek. Apám az úgynevezett „3o napos” programjához tartotta magát, mely abból állt, hogy a nevezett 3o napon belül bármikor abbahagyhatta a választott tevékenységet, de ha nem, azaz úgy döntöttünk a folytatjuk, csinálni kellett következetesen. Én a 3o nap után azt mondtam, a zongoraórákat folytatni szeretném, és a gitárórákat is.”

„Gyerekként sok áldozatot kellett hoznom, mert amikor a barátaim kint játszottak, vagy a G.I. Joe- val, vagy mulatságokba mentek, én skáláztam, és a zenetanárommal gyakoroltam a dalokat, és sírtam, mert szerettem volna elmenni a pénteki bulikra, de szombaton nekem fellépés volt.”

Hogyan kezdtek el megismerni?

Jencarlos Canela: Apámmal én az utcai fesztiválokon kezdtem el zenélni, házaknál megrendezett házibulin, partikon, mikrofonnal, karaoke énekléssel, hogy megismertessem magamat a városban. Történetesen apám írt egy dalt, aminek a címe „a 15. születésnapodra.” Egy nap apám elment az egyik helyi rádióhoz, és megkérte őket, legyenek szíves lejátszani a számot, hátha valaki szeretne meghívni, hogy énekeljem el a szülinapi bulin, és annyira kitartóan kérte, hogy a műsorvezető beleegyezett. Én a kocsiban várakoztam, és ez volt az első alkalom, hogy meghallottam felcsendülni a dalomat a rádióban. Örömömben majd ki ugrottam a bőrömből.”

Tíz éves voltam, és nem volt pénzem, hogy stúdióban vegyek fel dalokat, és ha hibázol a dal végén, az egészet elölről kell kezdeni, nem volt mód a dalok kiadására, és talán elhívnak az emberek, amikor meghallgatják a dalt és szerződtetnek az ünnepségre. Később egyezséget kötöttünk a helyi DJ-kel, hogy hívnak, ha a 15. születésnapi rendezvényekről van szó, és engem is belevesznek a műsorukba, és viszont is, és is bevontam őket.”

És miből állt a 15. születésnapi partira összeállított műsor?

Jencarlos Canela: „Mindent játszottunk, bolerót, country-t, lírai számokat, merengue-t, salsát, mindent! Mindent összeszedtünk a műsorunkba, hogy a partikon táncolni lehessen, és elénekeltük az ünnepeltnek a „15. születésnapodra” című dal. És így, ettől kezdve rendezvényekre jártunk, és egyre jobban megismertek a városban.

Ösztöndíjjal felvettek egy zenei konzervatóriumba, ahol 4 éven keresztül operákat énekeltem, szolfézst, zenetörténetet, és zeneszerzést, klasszikus zenét tanultam, az előadó művészetet magasabb szinten sajátítottam el, és nagyon sokat fejlődtem.”

Mi volt a következő állomás a zenei pályád során?

Jencarlos Canela: „Amikor 18 éves lettem, az apám egy egész éven keresztül kis csomagokat, (a zenei anyagomat) küldözgetett Rudy Pereznek a Mesternek, de nem volt semmi válasz. Apám már kezdett aggódni, mert hamarosan befejeztem az iskolát, nem lehetett tudni, mi történik majd velem, és dönteni kellett, merre tovább. Megkerestek egy hirdetéssel kapcsolatban, hogy legyek egy jótékonysági alapítvány arca  - csináltam egy dalt a Fordnak, Nagyon tetszett a munka, mert mindig az volt a célom az életben, hogy segíthessek. És amikor elmentem erre a rendezvényre, pont az iskolai záróvizsgám előtt 3 nappal, Az egyik díszvendég Rudy Pérez volt, látott minket a másfél órás műsor elejétől a végéig, és a befejezéskor az apám odament hozzá, a vállára tette a kezét és megkérdezte: „Hogy tetszett a srác, aki énekelt?” és Rudy válaszolta: „Jencarlos?” Apám elmondta, hogy ő kicsoda, és Rudy megkérdezte tőle: „Mit csináltok hétfőn? És az apám azt válaszolta: „Azt amit mondasz!” Hétfőn elmentünk az irodájába, és a többi már történelem.”

„Rudyval felvázoltunk mindenféle tervet, ezek közé tartozott, hogy rögzítettünk egy lemezt, a címe „Búscame”, mely az első kiadott lemezünk lett. De amikor felkereste a cd-vel a lemezkiadókat, azok azt mondták, nem fog működni, a lemez kiadása ráfizetés lesz. Én csak annyit mondtam. „Ez nem lehet! Istenem mi ez? Kérlek segíts!” Akkor Rudy odajött hozzám, és megkérdezte, hogy hiszek-e a lemez sikerében, és mondtam, igen, és ő is azt mondta, hisz benne. Így alapítottunk egy független lemezkiadót, egyetlen szólistával, velem, és kiadtuk az albumot, egy taggal. És 3 héten belül az album az „Amor Quédate” számmal arany lemez lett. És ettől kezdve a lemeztársaságok elkezdtek hívni, hogy most már hisznek bennem.”

„Ez előtt a cd előtt lehetőségem nyílott részt venni egy telenovellában.  Sohasem képzeltem volna, hogy ilyet fogok csinálni az életben, tanultam egy kis színészmesterséget, de egy napon megláttak egy rendezvényen énekelni, és megkérdezték játszottam-e már valami szerepet, és válaszoltam, többé-kevésbé igen, amikor iskoláskoromban azt mondtam a mamának, hogy beteg vagyok, mert nem akartam menni az iskolába. Egyébként nem tanultam hivatásszerűen. Elmesélték, hogy egy olyan szerepről lenne szó, ahol a hős énekes, és az egyetlen, amit tennem kellene, az, hogy a kamera előtt énekelek és néhány soros szöveget kéne mondani, és hogy segítenek begyakorolni. Instrukciókat adtak, beírattak egy színi-osztályba, és megígérték, hogy segítenek a zenei előmenetelemben, és hozzátették, hogy egy szerep egy telenovellában nagyon hasznos eszköz lehet.”

„A „Pecados ajenos” című telenovellában Mauricio Islas fiát alakítottam. Mauricio annyit segített nekem, hogy el se tudod képzelni, elénekeltem a telenovella főcímdalát, a „Dibujemos un Mundo”-t, és dalokat kreáltam a novellába, és fontos szerepet kaptam. Ez után a sorozat után három főszerepet ajánlottak fel, melyből kettőt meg is csináltam, melyekben a főcímdalokat is én énekeltem. Azonban a színészi játékot csak eszköznek tekintettem, hogy a zenei pályámat elősegítsem. Az „Amor Quédate” a „Más sabe el Diablo”-telenovellának köszönhetően arany lemez lett. Az a tény, hogy az emberek segítettek nekem ebben a két dologban, el se tudod képzelni, mennyit jelent számomra.”

Hogy jött létre az Universal Pictures-zel a szerződés a HOP című filmben való részvételre?

Jencarlos Canela: „Ez a szerződés úgy történt, hogy Margaret Rogersnek az egyik jó barátunknak mondták, hogy egy tehetséges spanyol srácot keresnek, elkezdték leírni, milyen személyt, Margaret válaszolt rögtön, hogy neki meglenne a jelöltje, akire szükségük lenne, közben ugyanennek a társaságnak másik személy is mondta, hogy ő is gondolt egy srácra, végül kiderült, hogy az is rám gondolt. Így átnézték az eddigi munkámat, és lásd, felhívtak és elmondták, hogy szeretnék, ha én énekelném el az „I want candy” betétdalt spanyolul (CARAMELO), megírták, és én lemezre énekeltem, hogy elhangozhasson a filmben.”

Azonban a mexikói változatban ugyanezt a dalt Benny Ibarra énekelte. Mit gondolsz, miért történt így?

Jencarlos Canela: „Gondolom azért, mert ez az első alkalom, hogy Mexikóba jöttünk. Időbe telik mire tökéletesen el tudunk rendezni a mindent, hogy nagy figyelemmel, megpróbáljuk jól összehozni a dolgokat, amikor Isten is úgy tervezi, amikor az idő Istennek is megfelel. Sok nehézséget kellett legyőzni, és akkor, amikor az Isten is velünk van. Már kérdeztem apámat: „Mikor megyünk Mexikóba?” Nem is képzelitek, hányszor álmodtam arról, hogy végre Mexikóba jöhetek, beszélhetek a sajtóval, mert a magam részéről maximálisan hiszek a csapatmunkában. Ti a sajtóval egy művész csapatának alapvető részét képezitek. A sajtó nélkül az emberek nem értesülnének semmiről, egyedül képtelenség csinálni. Szeretném, ha megismerne a sajtó, és rajtatok keresztül, az olvasó, a hallgató is megismeri, hogy mit csinálunk, milyenek is vagyunk.”

Hogy adódott, hogy eljöttél Mexikóba?

Jencarlos Canela: „Egészen idáig fellépéseknek tettünk eleget, koncerttúránk volt az első albummal, nagyon jól sikerült, Bejártuk Közép-Amerikát, voltunk Ecuadorban, Puerto Ricóban, Panamában, Miamiban, az USA-ban, koncerteztünk francia nyelvterületen, azonban, hogy Mexikóba jöjjünk, meg kellett találni az igazi, a megfelelő személyt.”

„A Westwood társaság hívott minket, utána néztünk és azt mondtuk, „Ez az a csapat, ők azok” Ismertem Jorge Juarezt, beszéltünk Daviddal, milyen klassz a Westwood: igazán családias a légkör, rendes emberek, és van bennük valami, ismerik a piacot, és aláírtuk a szerződést. Ekkor felmerült a kérdés: Mi csinálunk most? Hogyan mutatkozunk be Mexikóban? Hogyan ismertetjük meg magunkat, és hogyan barátkozunk össze? Egy nap, amikor beszélgettünk azt mondták: „Az Auditorium National Camilával” Ismerem a Camila együttes tagjait, a srácokkal Washingtonban a Hispánia ünnepén találkoztam, Samoval sokat nevettünk, mindegyikük egy egyéniség, a történetünket illetőleg sok közös van bennünk, ugyanúgy alulról kezdték a pályájukat, mint én. Így azt mondtam, Isten részéről egy megtiszteltetés lenne, ha együtt léphetek fel egy olyan együttessel, mint a Camila, mely a kedvenceim közé tartozik és számomra ők jelentik és fogják jelenteni Mexikó legjobb együttesét. És a mexikói Auditorio National az a bizonyos „Nagyszínpad”. Aláírtuk a szerződést, és a koncertek november 2o- án és 21- én lesznek.

Mit fogsz előadni a z Auditorio Nacionalban?

Jencarlos Canela: „ Az Auditorio Nacionalban tízezres nézőközönségnek fogunk előadni, olyan dalokat, melyeket az itteni emberek nem nagyon ismerhetnek, hisz nem hangzottak el a mexikói rádiókban, bár a netről ismerhetnek esetleg, de mindez egy nagy kihívás számunkra. És tudom, hogy más művészek dalai, akik más alkalommal itt felléptek, már felcsendültek a mexikói rádiókban. A mi esetünkben, egyeztettünk a Westwoodi csapattal. Ezen a színpadon magamból egyszerűen a legjobbat szeretném adni, Hálás vagyok, és egy nagyon sokszínű műsort fogunk előadni. Egy olyan dallal kezdjük a koncertet, ami különleges jelentőséggel bír számomra: „Porque aún te amo” ez az első albumomnak az egyik legsikeresebb dala, aztán a „Tu cuerpo” Pitbullal, a harmadik pedig az első helyezett, az „Amor quedate”, és ami ezután jön, az már legyen meglepetés.”

Hogyan jött össze a közös produkció más művészekkel, mint pl. Pitbullal?

Jencarlos Canela: Barátság köt össze Pitbullal, Gilberto Santa Rosaval, José Felicianoval, és Recodito együttessel. Olyan személyek, akiket már előtte ismertem, őszinték és nyíltszívűek, jól megértjük egymást, barátságunk kölcsönös. Aztán, amikor ezt az albumot csináltam, eszembe jutott, milyen jó lenne Gilberto Santa Rosaval énekelni, és örömömre, elfogadta a felkérésemet. Ugyanez történt José Felicianoval. És a Puerto Ricoban megrendezett Billboardon megismerkedtem Pitbullal, megszólításkor „tesó”-nak neveztem, ő rögtön válaszolt, „Miamiból vagy?”, mondtam igen, és elmesélte, hogy a barátnője, és a családja egy idő óta mondogatta neki, hogy csináljon valami közös munkát velem, így abban maradtunk, tartjuk a kapcsolatot, hogy meg tudjuk beszélni részletesen. Amikor visszatértünk Miamiba, leültünk beszélgetni, kötetlen privát beszélgetés volt, elmentünk vacsorázni, szövegeltünk, és egy kettőre barátok lettünk. Egy napon megemlítettem, hogy szeretném, ha meghallgatna egy dalt, lejátszottam neki, és azt kérdezte: „Kinek íródott ez a dal?” Válaszoltam: „Neked”. Ő meg azt kérdezte: „Nekem? Az enyém? Oké, tetszik a dal, de azt szeretném, ha velem énekelnéd.” És összehoztuk, napokon belül felénekeltük, és Pitbull spanyol nyelvű albumának a 2. száma lett, és hihetetlenül jól sikerült.”

Életed melyik pillanatát nem fogod soha elfelejteni?

Jencarlos Canela: „Amikor részt vettem a „Somos el Mundo” felvételén, és megengedték, hogy együtt énekeljek, holott egy másik tv-társaság tagja voltam. Egy barátunk, Emilio Estefan és sokan mások segítettek, hogy ez megvalósuljon, és nagyon klassz dolog volt együtt látni annyi embert a világ távoli helyeiről, különböző kultúrákkal, egységet alkotva egy célért, az egyéni érdeket félretéve, csodálatos volt érezni, hogy egy nagyszerű dolog részét képezheti az ember.”

„Amikor megkaptam a „Premio Juventud” díjat, el nem tudod képzelni mit éreztem, hányszor ülten otthon a családommal a tv előtt nézvén a Premios Billboards-ot, a Grammy-t, és azt mondtam: „Egy nap az én nevemet is mondani fogják a nevezettek között, és bárcsak én nyernék!” Még emlékszem, hol voltam amikor a televízióban bejelenték a jelöltek nevét. Az apámmal beszéltek, de ő nem mondta meg nekem, csak annyit mondott, valamelyik csatornán van valami, és egy baráti összejövetelen voltam, amikor elhangzott: „Az év felfedezettje, jelölt: Jencarlos Canela,” „Mi?” kérdeztem, s abban a pillanatban könnybe lábadt a szemem, felkiáltottam. De amikor ott voltam, sírni szerettem volna, nagyon elérzékenyültem. Úgy éreztem, mintha a lelkem szárnyakat kapott volna, kivert a veríték a zakóban, és azt mondtam: „Istenem el fogok ájulni, segíts, hogy visszanyerjem az önuralmamat. És amikor a nevemet mondták, kimondhatatlan érzés volt nyerni, egy álom vált valóra.”

Nem nagyon hiszek a véletlenben, én ezt „isteni rendeltetés”-nek nevezném. Nem gondolod, hogy sokszor ez történt veled?

Jencarlos Canela: „ Én sem hiszek a véletlenben, úgy gondolom, sok minden köt minket össze. A családot említve nem csupán arra gondolok, akit apának, anyának, nagybácsinak, nagynéninek, testvérnek hívunk. Nyilvánvaló, hogy egyazon helyről származunk, csak az ember az évek és az évtizedek során egyre nagyobb hatalommal szeretne rendelkezni vagy egyéb indíttatásból, határokat rajzol fel, bizonyos területeknek nevet ad, és ezeket a dolgokat nem Isten alkotta. Minden kapcsolatban van egymással, kölcsönhatásban vagyunk. A Világmindenség, az Istenek meghallgatnak minket, és a kedvünkre tesznek, és én, az ember, hálás vagyok nékik, és azt kívánom, hogy adják meg a lehetőséget, hogy azt csinálhassam, amit szeretek.”

„A filmezés benne van a terveimben, Isten lesz az első személy akivel megbeszélem, számomra a munka minősége számít, mint pl. látom a „Capadocia, El Equipo” -ban, és bárcsak egy nap lehetőségem lenne szerepelni egy epizódjában. Nekem mesésnek tűnik a munka minősége, a dráma, és még a mellékszereplők is nagyon jól játszanak. Ez egy nagy precizitással rendezett, jól megcsinált darab, és a mozi mindig vonzott, a történetek benne, a minősége, mert egy nagyszerű történet, a határokon átívelő, és történelmi hűségre törekszik, jól jellemzi az emberek életét, ez bárkinek az álma lehet, és egy ilyen filmben játszani az csábító. Mindig szerettem volna magam így látni, bár számomra mindig a zenéé volt az első hely, és amikor megvalósulni látjuk a lehetőségeket, mint ezt a koncertet is itt, ha Isten is úgy akarja, de hát itt vagyunk. Igen, forgattam két filmet, de ami a filmvásznat illeti,  angol nyelvterületen van valami, ami majdnem konkrétum, alakulóban, de majd meglátjuk, mi valósul meg belőle.”

Valamilyen üzenet, amit szeretnél átadni a mexikóiaknak?

Jencarlos Canela: „ Köszönet, hogy itt lehetek, megtiszteltetés számomra itt eltölteni ezt a néhány szép napot, nagy vágyam és kívánságom, hogy valóban megismerhessem a csodálatos Mexikót, a kultúráját, az itt élő embereket, és bárcsak ez a barátság, ami mától szövődik, napról napra erősebbé válna, és egész életünkben megmaradna.”

2011 11 20 JenCarlos Canela en el Auditorio Nacional - México - como un invitado especial de Camila

Jencarlos Canela nyitja meg Camila koncertjét az Auditorioban.

http://www.eluniversal.com.mx/notas/810008.html

Jencarlos Canela nyitja meg Camila koncertjét az Auditorióban.

Jencarlos, a művész úgy gondolja, ez a dupla „show” alkalmat ad , hogy mint előadó megmutassa képességeit a mexikói közönségnek.
Mexico, DF nov. 18, 2011.

A kubai származású énekes-színész Jencarlos Canela kettős megtiszteltetésnek tekinti, hogy november 2o- án és 21- én bemutatkozhat Mexikó város National Auditóriumában, amikor is a Camila együttes koncertjét fogja megnyitni.
Ezenkívül Jencarlos, a művész úgy gondolja, ez a dupla „show” alkalmat ad , hogy mint előadó megmutassa képességeit a mexikói közönségnek mely már megismerkedett az arcával, mint színész a „Pecados ajenos”, és a „Más sabe el Diablo” sorozatokban.

„ Örülök, hogy eljöttem Mexikóba, hogy az emberek megismerjék ki is vagyok valójában, mert soha se képzeltem volna, hogy színészkedni fogok, és a színészmesterséget eszközként használom fel, zenénk megismertetéséhez, azonban a zenélés volt az, amit egész életemben csináltam.” erősítette meg Jencarlos.

Ugyanakkor az olyan sikerszámok előadója, mint a „Buscame” és a „Baila,Baila”, az elválaszthatatlan Camilo, Mario Domm, Pedro Hurtado és Samuel „Samo” Parra, alkotta együttesről úgy nyilatkozott, hogy egyénileg és csapatban is csodálatos emberek, akiknek az embersége, és változatos egyéniségük lenyűgöző.

„Nagy tisztelettel adózom a zenéjüknek és szakmabéli tudásuknak, mert amit csinálnak az hihetetlen. Számomra Mexikó történetében ők jelentik és fogják jelenteni a legjobb együttest, és számomra megtiszteltetés, hogy velük léphetek fel, ugyanazon a színpadon.” fűzte hozzá.
Az első pillanattól kezdve, hogy megérkezett Mexikóba most szerdán, Jencarlos Canela meglepődött a rajongók hadán, akik a repülőtéren várták. „Meglepődtem, és elállt a szavam, mert senkit se vártam a repülőtéren.”

A Telemundonál a „Mi corazon insiste „ sorozat közvetítésének a befejezése november második felére várható. A telenovellában olyan színészekkel játszott együtt, mint Carmen Villalobos, Ana Layevska, és ez alkalommal lehetősége adódott együtt dolgozni Angelica Maríaval, és Alejandro Suárezzel is.
„Nagyon szerettem együtt játszani Angelica Maríaéval és Alejandro Suárezzel, egyike a legnagyszerűbb embereknek, akiket megismertem az életemben, mert soha nem nevettem annyit, mint velük, ez egy olyan barátság, mely az első naptól megadatott, és meg is becsülöm, és nagyon szeretem őket, és az egyik dolog, amit szeretnék, hogy személyesen találkozhassunk, mielőtt hazatérek Mexikóból.” mondta.

Jencarlos, aki a filmiparból is kapott más ajánlatot, szabadon hagyta a lehetőséget, hogy majd esetleg a mexikói tv társasággal is dolgozhat, bár kijelentette, hogy a „Mi corazon insiste” befejezésével egyelőre elbúcsúzik a tv képernyőtől, és a zenei pályafutására koncentrál.

Azonban kihangsúlyozta, „ Igazából nem színész vagyok, szeretem, meg minden, de nem ez vagyok én, a zenének szeretném szentelni magam, de természetes, hogy ha egy olyan fontos tv társaság, mint a Televisa hív, és ajánl fel egy jó szerepet, meg kell fontolnia az embernek, és tényleg el kell gondolkozni, mi a következő adandó lépés.”
Végül elmondta, hogy az év végét a családja körében fogja tölteni, és mennyire örül a születendő kisfiának. „ Nagyon-nagyon boldog vagyok az életben, örülök a fiamnak, aki hamarosan megszületik, de azt hiszem segítségre lesz szükségem, hogy neveljem, mert sokat fogok dolgozni Mexikóban. Februárban a „Diabló” koncertezik.” fejezte be a riportot.

JENCARLOS EN MEXICO POR PRIMERA VEZ

Jencarlos Canela
Visita México y se presentará como invitado especial del grupo Camila este 20 y 21 de Noviembre en el Auditorio Nacional
Noviembre 2011
Por Liz Gil @lizgil

El cantante y actor cubano americano Jencarlos Canela fue invitado por el grupo Camila para estar en sus conciertos del Auditorio Nacional este 20 y 21 de Noviembre.
Jencarlos Canela con tan solo 23 años de edad ha realizado más de 110 conciertos a nivel internacional destacando con gran éxito en países como Canadá, República Dominicana, Panamá, Ecuador, Puerto Rico, Estados Unidos, y las islas Francesas como Martinique, Guyana, Guadeloupe, Nueva Celedonia, entre otras.
Tuvimos la oportunidad de tener una plática muy agradable con él en esta su primera visita a nuestro país:

* ¿En qué momento de tu vida sabías que querías dedicarte a esto?

Jeancarlos Canela: ‘Fue a los 7 años, a los 6 años yo escribo mi primer canción y me quedó horrible. A mi padre le encanta escribir y yo crecí viéndolo escribir para otro artista y yo lo intenté y junto a él empecé a escribir. A los 7 años yo les digo a mis papás que quería cantar en la fiesta que hacíamos en diciembre en la casa y a donde iban amigos y familia y se empezaron a reír y les dije que era verdad. Me compraron unas cintas y empecé a escucharlos todas las noches hasta las 3am y todos me decían: ‘cállate, baja la música’, y yo ahí escuchando y escuchando y llegó el día de la fiesta, había como 200, 250 personas, amigos, familia y todos ahí.’
‘Yo un día antes de la fiesta me dormí con la ropa que canté, así de emocionado estaba, dormí con el saquito que me compró mi mamá y la camisa azul con el cuello por fuera y dormí sin moverme, todo emocionado. Me despierto al día siguiente y mi mamá me dice que me quite la ropa para lavármela porque la fiesta era en la noche y le dije que NO!, me obligaron a quitármela para lavarla y plancharla y llegó la fiesta, y ahí cantando en ese momento, algo pasó dentro de mí porque yo dije: ‘yo quiero hacer esto el resto de mi vida. Yo me acosté esta noche, no me podía dormir de la emoción, quería despertarme y volverlo a hacer.’

* ¿Qué te dijeron de tu presentación?

Jencarlos Canela: ‘La gente empezó a cantar y bailar, claro porque era mi familia, la presentación no se como quedó, pero cuando yo ví que eran canciones que se sabían y los ví cantando y bailando, simplemente sabía que esto me encantaba. Tenía 7 años y mis padres me decían que iban a ver que pasaba.’
‘Me llevaron a clases de piano, guitarra, percusión y mi papá tenía algo que se llama ‘el plan de los 30 días’ y que consistía en que si a los 30 días nosotros queríamos dejar la actividad lo podíamos hacer, pero si no, teníamos que seguir. Y yo a mis 30 días de clases de piano le dije que quería seguir, y también en mis clases de guitarra.’
‘Me tocó sacrificar muchas cosas cuando niño porque cuando mis amigos estaban jugando fuera o jugando con los G.I. Joe, o yéndose de fiesta: yo estaba ahí haciendo las escalas y vocalizando con mi maestra y yo lloraba porque quería ir a la fiesta el viernes, pero el sábado había presentación.’

* ¿Cómo fue que empezaron a darte a conocer?

Jencarlos Canela: ‘Mi papá y yo empezamos haciendo fiestas en las calles, fiestas en los patios, con micrófonos de karaoke para darme a conocer localmente. A mi papá se le ocurre hacer una canción que se llama ‘Celebrando tus XV años’. Y un día fue a una estación de radio pidiendo que por favor tocaran la canción por si alguien quería invitarme a alguna fiesta para cantar, le insistió tanto al locutor que le dijo que estaba bien. Yo estaba esperando en el carro y fue la primera vez que escuché una canción mía en el radio y mi corazón se me quería salir del pecho.’
‘Tenía 10 años y no tenía dinero para grabar en uno de esos estudios, y si te equivocabas al final de la canción, debías volver al principio, no había nada de editar y pues empezaron a llamar las personas cuando escucharon la canción en la radio para contratarme para la fiesta. Después hicimos un trato con los DJ´s locales para que me llamaran cuando les llegaran las fiestas de XV años y me incluyeran en el paquete y viceversa, si me hablaban a mí yo incluirlos.’

* ¿En qué consistía el espectáculo que presentaban en estas fiestas de XV años?

JenCarlos Canela: ‘Hacíamos de todo: ranchera, bolero, balada, merengue, salsa, de todo, montamos todo un repertorio para hacer estos bailables en las fiestas, y le cantábamos a la quinceañera la canción de ‘Celebrando tus XV’, y así fue, de ahí fuimos a festivales y empezó a crecer a nivel lugar.’
‘Me escogieron en un conservatorio de música, ahí canté 4 años opera, estudié solfeo, teoría musical, música clásica y ahí empezó a agarrar otro nivel y empecé a aprender muchísimo.’

* ¿Cómo vino el siguiente paso en tu carrera?

Jencarlos Canela: ‘Yo ya tenía 18 años y mi papá llevaba un año entero mandándole paquetes con mi material al maestro Rudy Pérez, y no había ninguna respuesta. Mi papá estaba preocupado porque decía que yo ya me iba a graduar y no sabía que iba a pasar conmigo y teníamos que decidir que iba a pasar. Me llamaron por un comercial y una canción que hice a la Ford para ser la imagen de una fundación de beneficencia, y nos encantan las obras, esa siempre ha sido mi meta de toda la vida, el poder ayudar. Y cuando yo voy a este evento que era justo 3 días antes de mi graduación, uno de los invitados especiales era Rudy Pérez, y nos ve hacer un show de 1 hora y media, y al final mi papá le tocó el hombro y le dijo: ¿qué te pareció el muchacho que cantó?, y Rudi le contestó: ‘JenCarlos’, y le dijo que era mi padre y preguntó que teníamos que hacer el lunes y mi papá le dijo: ‘lo que tu me digas’. El lunes fuimos a la oficina, y lo demás es historia.’
‘Con Rudy hicimos todo tipo de planes, en esa etapa yo grabé un disco que se llama ‘Búscame’, que fue el primer disco que lanzamos, pero cuando el le empieza a llevar estos discos a las disqueras, las disqueras le empezaron a decir que no iba a funcionar, que el producto no iba a servir, y yo solo decía: ‘No puede ser, ¿qué es esto Dios? Por favor ayúdame’. Entonces Rudy viene a mí y me pregunta si creo en el proyecto, y yo le digo que sí, y el me dice que él también. Así que abrieron una disquera independiente con un solo artista: yo, y lanzaron el disco con un afiliado. Y a las 3 semanas se convierte en disco de oro con el sencillo ‘Amor Quédate’. Y ahí las disqueras empezaron a llamar y a decir que creían en mí.’

‘Antes de este disco me llegó la oportunidad de participar en una novela, yo nunca me imaginé que iba a hacer una en mi vida, había estudiado actuación muy poco pero un día que me ven en un festival cantando me preguntaron si había actuado, y les dije que más o menos algunas veces en la primaria cuando le decía a mi mamá que estaba enfermo porque no quería ir a la escuela, pero de ahí en fuera, no había estudiado formalmente. Me comentaron que era para un protagonista que es cantante y que lo único que tenía que hacer era cantar ante la cámara y decir unos cuantos textos y que me ayudarían y entrenarían. Fui a hacer el piloto y me pusieron en clases de actuación, y me dijeron que me podían apoyar en mi música y que el hacer la novela podía ser una herramienta muy útil.’
‘En la novela: ‘Pecados ajenos’ que fui el hijo de Mauricio Islas quien me ayudó como no te puedes imaginar, canté el tema de la novela e hice canciones dentro de la novela y me dieron un papel estelar. De esa novela me ofrecen tres protagónicos, ya hice dos en las cuales cante el tema principal, pero la actuación nosotros lo vimos como una herramienta para promocionar nuestra música y así fue. ‘Amor Quédate’ se convirtió en disco de oro gracias a la novela ‘Más sabe el diablo’. El hecho de que la gente me ha apoyado en las dos cosas, no sabes lo que eso significa para mí.’

* ¿Cómo se dio el contacto con Universal Pictures para tu participación en la película HOP?

Jencarlos Canela: ‘Este contacto fue porque una gran amiga nuestra Margaret Rogers le dijeron que estaban buscando un talento hispano, y le empezaron a describir lo que querían y les dijo que pensaba que tenían al muchacho que querían, y en esa misma reunión otra persona también dijo que tenía pensado a un muchacho, y resulté ser yo. Así que empezaron a estudiar y a ver y me llamaron y me dijeron que querían que hiciera la canción en español de ‘I want candy’, la hicieron en español y la grabé para la película.’

* Sin embargo en la versión para México, está canción la cantó Benny Ibarra, ¿por qué piensas que pasó esto?

Jencarlos Canela: ‘Yo me imagino porque esta es la primera vez que venimos a México. De la forma en que nosotros hemos hecho las cosas es con tiempo, con cautela, buscando hacer las cosas bien, el plan de Dios es perfecto, el tiempo de Dios es perfecto, he pasado por muchas etapas y se que Dios está dentro de nosotros. Yo le decía a mi papá: ‘¿cuándo podremos estar en México? No se imaginan cuantas veces soñé poder venir a México, hablar con la prensa, yo creo mucho en el trabajo de equipo. Ustedes la prensa son una parte fundamental del equipo de un artista, sin esto las personas no se enteran de nada, es imposible hacerlo solo. Yo quiero conocer a la prensa y a través de la prensa que las personas conozcan lo que hacemos y como somos.’

*¿Cómo fue que se dio que vinieras a México?

Jencarlos Canela: ‘Todo este tiempo hemos estado haciendo presentaciones, hicimos la gira con el primer disco y nos fue muy bien, en lugares de Centro América, Ecuador, Puerto Rico, Panamá, Miami, Estados Unidos, conciertos en francés, pero pensamos que para venir a México teníamos que venir con la persona adecuada y correcta.’
‘Nos llama la gente de Westwood y nosotros empezamos a investigar y dijimos: ‘esta es la gente, ellos son’. Conocí a Jorge Juárez, hablamos con David, y lo lindo que tiene Westwood es que es una familia entre ellos, se llevan muy bien y hay una buena química, conocen su mercado y firmamos. Nos preguntábamos: ¿qué vamos a hacer ahora?, ¿cómo entramos a México? ¿cómo vamos a hacer para conocerlo y poder ser su amigo?. Y nos hablan un día y nos dicen: ‘Auditorio Nacional con Camila’. Yo conozco a los muchachos de Camila, estuve con ellos en Washington en la fiesta hispana, con Samo me rió mucho, es todo un personaje y me identifico mucho con ellos por su historia, porque comenzaron igual que yo, desde abajo. Así que yo les dije que sería un honor aparte de la mano de Dios y de un grupo como Camila que para mi gusto es uno de los mejores grupos que ha tenido México y que va a tener. Y el Auditorio Nacional de México es ‘el escenario’. Cerramos el contrato y estaré el 21 y 21 de Noviembre.’

* ¿Qué vas a presentar en el Auditorio Nacional?

Jencarlos Canela: ‘Estamos enfrentándonos a un Auditorio Nacional lleno con 10,000 personas, con canciones que la gente aquí no conoce porque no hemos sonado en la radio en México, aunque si en las redes sociales, es todo un reto. Y tengo entendido que los otros artistas que están en otras fechas por lo menos tienen canciones que han sonado aquí en México. En nuestro caso estamos hablando con la gente de Westwood y yo simplemente en ese escenario voy a dar lo mejor de mí y voy a ser agradecido, vamos a hacer un show bastante variado, vamos a abrir con una canción que es muy especial para mí: ‘Porque aún te amo’, es una de las canciones que hizo que el primer disco se llevara a cabo, después ‘Tu Cuerpo’ que canto con Pitbull, y la tercera canción va a ser el primer sencillo ‘Amor quédate’ y después lo que pase será una sorpresa.’

* ¿Cómo se ha dado trabajar con otros artistas como Pitbull?

Jencarlos Canela: ‘Fuimos haciendo amistad con Pitbull, Gilberto Santa Rosa, José Feliciano, La Banda el Recodito. Fueron personas que fui conociendo que me parecieron honestas y transparentes y nos llevamos muy bien, había mucha química. Entonces yo cuando estoy haciendo este disco, yo pensé que sería perfecto para hacerlo con Gilberto Santa Rosa y el tan amable aceptó; también pasó lo mismo con José Feliciano, y en los Billboards que se llevaron a cabo en Puerto Rico yo conocí a Pitbull, yo dije ‘bro’ y el me dice: ¿eres de Miami?, y le dije que si y me dijo que su mujer y su familia le habían dicho desde hace mucho tiempo que hiciera algo conmigo, así que quedamos en estar en contacto para poder platicar, y así fue, cuando regresamos nos sentamos a hablar, fue una conversación personal, y una cita se convirtió en, 2, 3, 4, 5 y nos empezamos a hacer amigos, salíamos a cenar, y un día le dije que quería que escuchara una canción y se la puse, y me dijo: ¿para quién es esa canción? Y yo le dije: ¿para ti?, y me dice: ‘¿para mí, es mía? Ok, me encanta la canción pero quiero que la cantes conmigo, y la canté y la sacó en su disco en cuestión de días y se convirtió en su 2do sencillo, y fue increíble la verdad.’

* ¿Qué momentos jamás olvidarías?

Jencarlos Canela: ‘Participar en el tema ‘Somos el Mundo’ y que me permitieran participar a pesar de ser de otro canal. Emilio Stefan que es un amigo nuestro y mucha gente ayudó a que eso sucediera, y fue muy bonito ver tantas personas, tan distintas, de diferentes culturas y partes del mundo, unidos por una causa, por un propósito, sin egos, y fue maravilloso sentirme parte de algo tan grande.’
‘Cuando pasó lo de Premio Juventud, yo no te puedo explicar, tu sabes cuantas veces yo me senté con mi familia en mi casa viendo Premios Billboards, los Grammys…y yo decía: ‘algún día dirán mi nombre en una nominación y ojala me lo gané’. Todavía me acuerdo donde estaba yo cuando anunciaron por televisión los nominados. Le habían hablado a mi papá pero el no me dijo, solo me dijo por tal canal, yo estaba en una reunión con amigos y en eso dicen: ‘Nominados a Revelación del año’: Jencarlos Canela, yo dije: ¿qué?, en ese momento se me aguaron los ojos, grité, pero donde si lloré y me emocioné muchísimo fue cuando estaba ahí. Yo sentía que mi alma no estaba en mi cuerpo, bajo el saco yo estaba sudando y decía: ‘Dios mío, yo creo que yo me voy a desmayar, ayúdame a controlarme, y cuando dicen mi nombre, fue espectacular ganar, ese sueño se hizo realidad.’

* Yo no creo mucho en las coincidencias, yo las llamó ‘Dioscidencias’, ¿no piensas que muchas veces te ha pasado esto?

Jencarlos Canela: ‘Yo no creo en las coincidencias tampoco, yo creo mucho en que todos estamos conectados. El concepto de familia no es solamente a quien le dices papá, mamá, tío, tía, hermano hermana. Es obvio que venimos del mismo lugar, solo que el hombre hace años y años y décadas por querer sentirse poderoso o por cualquier motivo, empezó a dibujar líneas y ponerle nombres a ciertos territorios, y eso no fue algo de Dios. Todos estamos conectados. El Universo, Dios, nos escucha y conspira a nuestro favor, yo lo único que le he agradecido he deseado es que me de la oportunidad de hacer lo que yo amo.’
‘El cine con el pensamiento lo llamé, es a la primera persona que se lo voy a decir, a mí lo que me gusta es trabajar con calidad, por ejemplo, yo veo Capadocia, El Equipo y ojala algún día yo pudiera salir en un episodio, me parece fabuloso, la calidad, la trama, hasta los extras actúan bien. Es una producción tan bien cuidada y tan bien hecha, y el cine siempre me atrajo, las historias y la calidad, porque una historia grande y buena que traspasa fronteras y que queda para la historia y marca la vida de las personas es el sueño de cualquiera y el cine lo logró, y me encanta. Siempre quería verme ahí, aunque lo primero para mí siempre fue la música, cuando nos empiezan a llegar las oportunidades que nos han llegado esta cerca de pasar, si Dios quiere , pero ahí vamos, ya hice dos películas, pero así para cine y en anglo hay algo casi concreto, pero vamos a ver que pasa.’

* ¿Algún mensaje que quieras darle a los mexicanos?

Jencarlos Canela: ‘Gracias por tenerme acá, ha sido un honor compartir estos días, realmente mi gran deseo y mi gran sueño es poder conocer más de este maravilloso México, poder conocer más de su cultura, de su gente, y ojala y esta amistad que se está formando hoy en día, sea una relación que se fortalezca y nos dure toda la vida.’
Liz Gil @lizgil